Őszi köd takarja be a földet

Összes megtekintés: 32 

Őszi köd takarja be a földet

Vörhenyes pitymalattal érkezik vacogva a pára,
Hűvös a pirkadat, a rózsakert is ködkabátot ölt magára.
Tüll fátylat terít a suhanó ködfelhő a fenyők lombozatára ,
Októberi köd a telet keresve , bekukucskál a mába.

Őszi köd vásznán elmosódott pamacsvonások
a messzi kék hegyek,
homályba vesző fák közt az ősz lépeget .
Az itt maradt hajnali pára fátyla, olyan akár a szellemek.

Elgémberedetten , fásultan ébred a medence,
Ködbe borította szépséges bájait a hegy gerince .
Ezüst ködben patak zuhan alá a mélybe,
Áttetsző ködben bandukol az őszi hajnal
verőfényt keresve.

A szemerkélő köd selymesen ,
a fénylő levelekre elpihen.
Vacogó zord fagyot nyöszörög a reggel,
a hajnali csendben összeér az ég a földdel.

Fonálköteget görget az ősz a tájra,
garbót horgol belőle,
Merengő ködfátyol az időt lágyítja,
hófehér rokolyát hímez a vidékre.

Köd keringőt jár a nap, apró harmatgyöngyöket
permetez a tájra,
Hideg csipkedte kert ködpaplanos csöndjét,
szellő marcangolja , s megkondul az ősz harangja.

Elnyel mindent a szürke köd,
Homályába vész minden szín és forma.
A fagyos reggeli szél könnyeket csal
a didergő, vacogó fák ágaira.

Felleg kuporgott a völgy őlébe,
borús reggel didereg.
pittymalatkor mesebeli táj ragyog fel,
a ködréteg felett.

Sápadt reggelen pernyéiből ébred a nap,
Reggel köd öltöztette fel őszirózsáimat.
Határtalan markában ködfátylat ringat,
az ősz végi pirkadat,
A táj bársonyos köddunyhát hintáztat .

Bágyadtan nyújtózkodnak még a pirkadati fények.
A fák köré finom függönyt szőnek.
Ködfátyol mögött színek ölelkeznek
Ködbe takarva borzong a bánatos ősz,
és sírnak a szürke esőfellegek .

Csipkézett pókhálóban
gyöngycseppnyi álom hintázik,
Reggeli homályban az elveszett tájat ,
csipkerózsák keresik.

Felszállóban az őszi köd mutogatja
színes kincseit.
Lent és fent mezsgyéjén a titok,
ködfellegbe rejtőzik .

Lassan ébredezik a liget, kitisztul az égboltozat,
tömött ködfátyol mögül kikandikál a nap .
Harmatcseppekből gyöngyöket dobál a pirkadat,
sápadt reggelen ködpaplanból ébred a virradat.

Tömötten szőtt nedves göncét a föld
a napra akasztja.
A fagyos reggeli szél könnyet csal
a didergő fák ágaira.

“Őszi köd takarja be a földet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Köszönöm, hogy tetszett, mit is mondhatnék. Olyan egyszerű, ha leülök írni bármiről tudok, ám lassan kifogyok az ötletekből. Ami az utcán és a természetben hever, abba kapaszkodom. Mindennek van története, és mindennek megpróbálom a szép oldalát megtalálni és úgy leírni. 😘🙂

Szólj hozzá!