Erdő mélyén
Tündérek és manók földje ez,
Hol kristályvíz felett zöld lebeg.
Várom, mikor ugrik karomra,
Egy apró kis kópé manócska.
Látni vélem tündérek táncát,
Mint lejtik a fák koronáján.
Szomjasak lesznek a forgásban,
Isznak egyet a kék sodrásban.
Az őszi erdő sóhaja leng,
Megterít avarszőnyeget lent.
Este itt pihen sok kis manó,
Nem bánják, ha majd megjön a hó!
Akkor majd vígan hógolyóznak,
Tündérek ezen háborognak.
Három napig tart minden csoda,
Szem elől tűnt manók birtoka!
Kedves Árpád!
Kedves mesevilág!