T. Tamás Ferenc: Modern hegyi idill
Hegyek ormán, zord bércek között,
Ahová a csend gyakran beköltözött,
Áll egy kis faház, gondozott szépen.
Takarosan, sok odaadással, békességben.
Látszik rajta gazdája keze nyoma
És a ház urának gondos asszonya.
Szép virágok a konyhaablakban,
Frissesség árad a reggeli fuvallatban.
Délben napsugár ontja fényét-melegét
Semmi sem gátolja a szem látómezejét.
Este vad csillagok röppennek az égre,
Utat mutatva a zord végtelenségbe.
Fenyőág tüze kályhában pattog,
Illatos melegben jönnek az ábrándok.
Messze mennek innen a gondok-bajok,
A békesség mindent átragyog.
Éjjel szaxofon szól a házból
Egy hang a mennyországból,
Vidámságot csináljon a szomorúságból
Táncos kedvet a lustaságból.