Ha felnövök, majd jó leszek,
hidd el, mindent jól teszek,
átugrom a várfalon s
lepke színes álmodon.
Tudom én, hogy megértesz,
még ha néha nehéz ez,
gyermek év mely gondtalan,
elillan hát nyomtalan.
Szomorúság ágyamon,
néha itt ül vállamon,
nézek rád de nincs vígasz,
kemény arcod megriaszt.
Tűzoltó vagy rab legyek,
melyik jobb a lényemnek?
Lelkemben egy világ már
felépült és reám vár.
Valóság az mit jelent,
s ott bagoly váram hol lelem?,
ahová majd elbújok,
hogyha lelkem háborog.
Mire felnőtt s nagy leszek,
te is ott leszel velem?, Viszontagság s intelem
megváltoztat teljesen…