Féltett madár a boldogság,
megérint és elszáll tovább.
Volt nincs, ő illanó kámfor,
szívekig hat, éji Ámor.
Olyan, akár a holdsugár,
színtelen és oly halovány,
télben, mint hópehely belep,
felhő, mit szél űz és kerget.
Lángra gyújtja a szíveket,
felkavar vágyat és lelket.
Nyíló virág szirmát festi,
édes csókját benne rejti,
múlhat tél és jöhet a nyár,
boldogság várunk, jöjj hát már!
Kék ég felett gyémánt gyöngysor
itt a földön oly bolondos,
szeresd minden pillanatát,
ezüstfényű ragyogását!