Őszi tótükör

Összes megtekintés: 28 

Őszi tótükör

Langyos magányban nesztelen,
öreg tó szendereg.
A vízbe dobott kavicsok,
Összezilálják a tükörképemet.

Vidám hullámzó karikák tágulnak,
kicsiny kavicsok süllyednek a mélybe.
Fürdeti a nap fényét, az öreg tó tükre,
ruháitól megfosztott fák tükrözödnek benne.

Rigófüttyös dallamra, tavak víztükrére,
napsugárból fon vidám táncot, az őszi tó tündére.
Kis erdei tó felszíne, most
falevelek lágy szemfödele.

Tó tükrét fodrozzák beledobott kövek,
Nyugalmát zavarják, hulló falevelek.
Konyakszínű égből, alkonyat hempereg,
Erdő kopasz fáin, a csend szendereg.

Kis vitorlásként rajta, madártollak ringanak,
Fák gyöngéd ölelésében, szél viszi a hírt a fodroknak.
Lombokon átszűrt tó tükrén, fénysugarak játszanak,
Éjszaka majd ezüst csillagok, csodálják benne magukat.

Ősz esti szellő, ezüst víztükrön ringat avarszirmokat.
Tenyérnyi tócsák tükréből visszaköszön, a leáldozó nap.
Telihold fénye alatt, éji könnycseppként tó tükre csillan.
Bíbor tükrözödés mossa lábait az alkonyatban.

Csillagok fényét a víztükör ringatja,
a tó tükre megrezzen,
Pedig csak a hold fénye siklott át rajta,
fürdőzni a tó tükrében.

Tó vizén csillagfodrokkal ölelkezik
a telehold fénye,
Minden égitest újabb reggelről álmodik,
mikor az íját kifeszíti a hold ezüstje.

Szólj hozzá!