Tűzhely

Pattan a szikra a kályha szájából,
Lobban a vörös láng a száraz fából.
Táncol az árnyék, végigfut a falon,
Nézi egy gyermek előtte a padlón.

,,Ég, lángol a tűzhely – kezdi énekét –
Melegít, s így nem árt meg a hideg tél.
Kis családunk álmos, fekszik aludni,
Nem ügyel a tűzre ilyenkor senki.”

Én is csak várom: nyomjon el az álom,
Vigyázza az éjjelt forró pajtásom.
Elnémul a ház, húzom a takarót,
Mindjárt alszok én is – ásít egy nagyot.

Senki sem magányos, együtt a család.
Békésen szuszognak, éjfél felé jár.
Kongat a nagy óra, elalszik a tűz,
De nem fázik senki, a szeretet fűt.

Szólj hozzá!