Egy gyermek kesergése

Úgy szeretnék egyszer arra hazamenni,
béke van a házban, nem kiabál senki!
Bent a jó melegben duruzsol a kályha,
nem ülünk kabátban a hideg szobában.

Szeretnék jóllakni egyszer életemben,
nem korgó gyomorral feküdni le este.
Megtudni, milyen íze a rántott húsnak,
nemcsak azt enni, amit mások meghagynak.

Egy héten többször lenne hús az asztalra,
nem aggódik anyám: lesz kenyér holnapra?
Legyen nekem is majd új ruhám, mint másnak,
nemcsak olyan, amit mások kidobálnak.

Nem kell hazudnom, hogy elcsúsztam a sárban,
mikor valaki kék foltjaimat látja.
Szeretnék egyszer úgy felébredni reggel,
amikor apám, anyám puszival kelt fel.

Nekem nem kell Barbi, a legújabb fajta,
jó lesz akkor is, ha hiányzik a karja.
Nem kérek én sokat, csupán erre vágyom,
de sajnos, nekem ez nem marad, csak álom.

“Egy gyermek kesergése” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. “Szeretnék egyszer úgy felébredni reggel,
    amikor apám, anyám puszival kelt fel.”

    Szomorú, szép írás. Bizony a gyereknek ez a legfontosabb, nem a gazdagság.

    Szeretettel: Rita🌷

Szólj hozzá!