Lassan múlnak

Lassan múlnak

Lassan múlnak – monoton őszi napok,
Hullnak, peregnek hideg esőcseppek.
Szürke az ég mezeje; – üres padok…
Földre hullnak sárgásbarna levelek.

Elmúlásról regélnek hűvös szelek,
Szívembe költözik ősz hangulata.
Mélán révedek, emlékek élednek:
Épp akkor virágzott a mandulafa.

Eszünk vette a szerelem mámora,
Aranygyűrű lett szerelmünk záloga,
Szivárványból pártát fontál énnékem.

Múltak az évek boldogság fényében,
Ám közbeszólt a sors, elrabolt tőlem.
Most is lényed vélem szélben, felhőben.

Szabadka, 2020. augusztus 31. -Jurisin Szőke Margit