Keringés

Megosztás Nyomtatás 215 megtekintés 9 hozzászólás Kategória: (Archív) pályázati versek Szerző:

Keringés

Ahogy a kellemes ősznek a szeptember vége,
Azt jelenti életünk elmúlt jó pár éve.
Az őszi levelek színpompában tündökölve,
Szép zöld színük elillant, az idő eltörölte.

A mi hajunk is lassan új, szép színt ölt magára,
Mint késő őszi nap, mikor deres ül a tájra.
A levél, mely egymásba kapaszkodva földet ér,
Mi fogjuk egymás kezét, lelkünk összeér.

Lassan lépkedünk a vastag avarréteg felett,
Talán még utoljára nyújtunk egymásnak kezet.
Ahogy a lágy természetből az élet tova szállt,
Épp úgy múlunk el mi is, de lesz e majd odaát?

Az őszre tél jön, mindent fehér hóréteg takar,
Feledve az elmúlás, nem látszik már az avar.
Ahogy az ősz képeit a puha hó befedi,
Az elmúló idő velünk is ugyanezt teszi.

Fagyos tél után újra éled a természet,
Mert ez a csodás élet, soha nem ér véget.
És ahogy fű, fa, virág újra és újra kihajt,
A mi életünket gyermekeink folytatják majd.

“Keringés” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Drága Roza!
    Szépségesen megírt pályázati versednél sokáig időztem.
    Megrágtam minden sorodat külön.Nagyon szép versed,egy gyöngyszem!
    Gratulálok szeretettel….Babu
    💞💞💞

  2. Kedves Rozika! Szívből gratulálok, ez a vers csodásan állítja egymás mellé az ősz és az emberi élet hasonlóságát. Szeretettel: Éva🍂🍁🍄🌞🌞🌞

  3. Rozika! Nagyon szép versedhez szívvel gratulálok. Éva

  4. “És ahogy fű, fa, virág újra és újra kihajt,
    A mi életünket gyermekeink folytatják majd.”

    Nagyon szép és kifejező verssoraid tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌷

  9. Nagyon szép versednél szeretettel időztem.

    “Fagyos tél után újra éled a természet,
    Mert ez a csodás élet, soha nem ér véget.
    És ahogy a fű, fa virág újra és újra kihajt.
    A mi életünk gyermekeink folytatják majd.”
    Mária

Szólj hozzá!