Remény
Talán, tudod
Talán te is ezt érzed.
Talán félek
Talán remélek,
de egyszer úgy is elérlek.
Évek óta érzek valamit irántad,
ha nem vagy itt is borzasztóan kívánlak.
Nekem Te vagy a védelem,
sötétben a fény,
egy elérhetetlen, csalfa vak remény.
Egy álom vagy, egy fájó boldogság.
Egy tiszta szín,
mi mégis fekete.
Karjaid ölelő világoskék ege.
A napsütésed hideg,
csókod mégis forró
Pillantásod édes, s lángol, mint a kóró.
A vágy nem hagy el,
de te hagyj elmenni
fordíts hátat nekem,
de súgd a szélbe csendesen:
„Ő az a lány igen, Ő az én kedvesem”