Az élet
Az egész pusztán játék, csak ülsz egy asztalnál.
Ellened fordul, kit eddig vigasztaltál.
És kártya perdül, kártya mén,
Lassan téged is elhagy a remény.
Várod az osztást, nem terem semmi,
Már bedobta… késő visszavenni.
Az osztó oszt, s téged elkap a sírás,
Tudod, hisz rajtad a világítás.
Bajban vagy, mutatnod kell valamit.
Pillantás, énekled Johannes dalait.
A kártya nem fest, s neked véged,
Mostantól megvet a közszemlélet.
Körbenézel, és a zseton felpereg,
Tétet elvesztve esnek ki emberek.
Egy vagy közülük, semmiben sem más.
Alkalmazkodj! Nincs más választás.