Álom az életem
Tüzes égen a hajnali pír öle,
Végtelen úton imádni való a
Társ: a magányba meredt üres élte
Csillag, az álmait is besorolja.
Védve van itt kit a kedvese éltet:
Ám vele élni tud, ő is akarja .
Kinek angyal az anyja, követ szeme:
A sugarán jele: kékes alakja.
Meg lehet: engem a sors szeret végül.
Más a világ, ahol ébred a fény is,
Ott veres este a fátyol alatt huny.
Fáj, ha felébredek. Érzete rám ül.
Sorsom a Földre remél, oda szólít:
A szerelemben az élet megújul!