Téli világ
Fehér felhőfoszlányt görget maga előtt
a hópelyheket szállító, hideg szekér,
remeg a jégvirág, a faggyal egybenőtt,
egy kisgyermek kezébe mégis belefér.
Kisfiú álmodik magának karácsonyt,
mint afféle szófogadó, rendes gyerek,
de a rossz emlékek égő fénye ráront,
szívében csikorognak a homokszemek.
Hideg téli estén mereng a holdvilág,
pislákol a csendben, köszönni elfelejt,
angyalok dalát fújják a bús trombiták,
tündérek táncoló karéja körbelejt.
Már alszik a gyermek, álma az égben jár,
végtelen mezőkön a kis Jézus várja,
magához öleli, vele az égbe száll,
a mennyország kapuját sarkig kitárja.