Csupán képzeletben

Összes megtekintés: 24 

Kinézek a jégvirágos ablakon,
csak varjakat látok ülni a tájon.
Híreket sem hallok most felőled,
csupán képzeletben jő’ levél tőled.

A szitáló ködben leszáll az este,
talán eljössz, de nincs rá ki felelne!
E néma, csendes éjben csak egyedül,
bársonyos hangod olykor felcsendül.

Gyorsul az idő, mint madár ha szárnyal,
mégis kapaszkodom az elmúlt nyárba.
Életemből tovatűnnek a percek,
míg az ifjúságomon elmerengek.

Ó’, ti boldog, ifjúkori évek,
mondjátok, miért vagyunk:
az idővel mostoha testvérek?

Szólj hozzá!