Téli táj
szürkületbe menvén az est leszáll,
ködös messzeségeken suhan át,
varjak károgását szenvedi a táj…
halott leveleken lépked szívem,
tompa esőtől reszkető lelkemet
csendben temeti avarba az élet.
vén diófák bús árnyékot vetnek,
gyászos dallamokban megremegve,
ében csokor hervad egy kopott kereszten…
hó fedi majdan a régi sírkertet,
örökre álomba fagyott emlékek
szomorú sóhajai hullnak el felette.
🍂🌨