Ott, hol kiüresedik a lélek,
és szűrik fogak között a szitkokat..
Hol megtagadják a meséket,
és elfedik az igaz titkokat,
mit rejt egy koldus kalapja.
-lehetetlen a vigasztalás-
Kinyújtja kezét és visszaadja
kalitkába zárt igazát.
Hol a kétség kietlen élén
makog a csupasz talány,
és elsírt fohászok végén
pislákol kuszán a láng..
Hol minden árnyéka csupán..
-ezer szó zokogása-
A megfeneklett csaták után,
nincs már több ragyogása.
Törékeny teste múlik,
-megtörte ezer esemény,
és porába visszahullik
a vigasztalan REMÉNY.
Ott egyszer csak egy pillanatra
hátrahajlik valami idegen,
s még mielőtt megfoganna
sebet vág szívemen..
Köszönöm, kedves Ilona a megtisztelő figyelmet és a dicséretet.
Barátsággal: Attila
Kedves Attila, remek verset olvastam, gratulálok ,
Szeretettel Ilona