Két elem

Összes megtekintés: 242 

Két elem

Néha mikor rám zuhan a csend…
Sejtekbe falazott, védett emlékek
parttalan hulláma mégis dübörögni kezd,
s a szívem falához csapódó hullámverés
fájó gyötrelme ketté hasít –
mint villám csattanó fénykardja a háborgó eget,
s kezdődik egy újabb fejezet.

Nem baj, ha már nem vagy velem.
Csak egymáshoz sodort bárka voltunk
egy felcsapódó hullámhegyen,
szép együtthatója – kényszer ölelésnek,
mímelt izzásnak, hevülésnek,
kései mentsvár – mely engem már nem vár,
s hogy mégis itt jársz néha – elképzelem,
de nem állok sorba nálad, nem vagyok
ki behódol, mert racionalitásom dekódol,
visszakapott szabadságom köt,
de ha álmomba néha mégis visszaszöksz…
arcodat takarja feledés, s leszálló köd,
ne is érzékeld, hogy létezem…
csak maradjunk egymásnak két láthatatlan elem.

Cobblah Ilona

“Két elem” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Ilona!
    Szeretem az érzelmeket kifejező verseket ,amiket szabadon lehet írni,
    mert csak úgy tudod teljesen átadni magad annak amit gondolsz!
    Köszönöm szépen ,hogy olvashattam!
    Szép szerelmes érzelmek! A szerelmes verseknél sokkal jobban ki tudod fejezni
    magad szabad, modern verseléssel!
    Gratulálok….Babu💮💮💮💮💮

  2. Kedves Magda ,…igen , hozzám a szabadabb verselési forma áll közelebb, hosszabb gondolatsorokkal – lazább, egymástól távolabb eső rímekkel – nem szeretem a kecskemekegős hangzásokat, meg szótagszámot sem számolgatok szívesen, de azért legyen ritmikája, dallama, fontos az összecsengés az olvasó vezetése a tartalomban …nálam ez a fő szabály…. 😄Természetesen vannak témák amikhez a rövidebb kötött formák illenek..azért nekem is van ilyen is.
    Köszönet a megkeresésért
    Szeretettel Ilona

Szólj hozzá!