Tövisbetűk

Összes megtekintés: 246 

Fájdalmas tüskékből szép rózsát nevel,
fátyolos hangon szakad sóhaja fel,
napfényt álmodik a sötét felhőkre,
és fáradtan köp a szürke cipőre.
Mennyit kibír.

Dörzsöli, hátha lesz még némi fénye,
csak szemében él féltett reménye,
és megcsillan lelke megannyi kincse,
arcába hullik kócosan a tincse.
Sebesen ír.

Serceg a toll, sebeket ejt a lapon,
tövisbetűket karcol a fájdalom.
Egy csepp lehullik, a lelkének gyöngye,
a tinta összefut, hullik a könnye,
annyira sír.

Alkonyat izzik, selyem brokát
öleli át a napkoronát,
bízni kellene, hinnie még,
bíbor színekben játszik az ég.
Arcán a pír.

A betűk csak gyűlnek, egymást ölelve,
fáj még, de érzi, hogy könnyebb a terhe.
Vad hajtás, tüskéből szomorú szóra
a szívéből vérzőn nyílik egy rózsa.
Gyógyító ír.

“Tövisbetűk” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. “Vad hajtás, tüskéből szomorú szóra
    a szívéből vérzőn nyílik egy rózsa.
    Gyógyító ír.”

    Nagyon szép. Gratulálok a zsűr nyereményhez is.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Gratulálok… nagyon tetszett a versed, ahogy tartalmában kibomlik benne az a fájdalomból született rózsa és szerkezetileg is ügyes , a rövid befejező sor versszakonként…ami lényegében a versszakok tartalmát tömören ki is fejezi…remek írói megoldás..
    Szeretettel Ilona

Szólj hozzá!