Nesztelen kérelem

Gondolatom nesztelenül fürdik a csillagút fényei közt,
felidézve ott egy dézsa vu érzést keltő költeményi szöszt.
Selyemháló öleli álmom csodálatos szivárványszínét,
így lelkem megérinti lelkét s a testében pulzáló szívét.

Ekkor tán` egy kerek erdő mohaszőnyegén együtt lépkedünk,
kezét kezemben tartom, amint az ajkam ajkában elmerül.
E pillanatban a két test megvonaglik, és erős vágy ébred,
megmártózva a mámorban, az aktus szól: – ez boldogságérzet.

Óráknak tűnik az elme birodalmának ezen a részén,
mint izzó katarzis, bevilágítja e táj békéje létét.
Benne, mint ingázó hangyaraj, munkálkodik az az érzelem,
amely örökké tartson ki köztünk, Istenem, ezt én kérhetem?

“Nesztelen kérelem” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!