Szánkózás

Összes megtekintés: 162 

SZÁNKÓZÁS

Havas tél csendjében siklik a szán,
Csak csengő csilingelés, mi tova száll.
Patkók dobbanását friss hó tompítja,
Mely az egész tájat paplanként borítja.

A tájon havat hordva süvít a szél,
Szánon a sok gyerek cseppet se fél.
Trappolnak a lovak sikló sebességgel,
Versenyre kelnének a viharos széllel.

A lurkók élvezik, sikongnak vidáman,
Alig bírnak ülni a himbálózó szánban.
Jön az éles kanyar, majdnem kiborulnak,
A szán egyik szélén egymáshoz szorulnak.

Vidáman kacagva élvezik a telet,
Nem érzik a testüket átjáró hideget.
Ágakról a hó az arcukba csapódik,
Alattuk a szán lágyan ringatózik.

Szánkóznak boldogan, sodorják a havat,
Melyből oly rengeteg a ruhájukra tapadt.
Így lettek a végére piciny hóemberkék,
Szeretik a telet, mely nekik gyönyörű szép!

“Szánkózás” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rozika! Szép havas csodád, remek versed szeretettel
    olvastam. Nálunk rég nem esett hó, de legalább verseden
    keresztül éreztem.

    Mária

Szólj hozzá!