Szánkózás

SZÁNKÓZÁS

Havas tél csendjében siklik a szán,
Csak csengő csilingelés, mi tova száll.
Patkók dobbanását friss hó tompítja,
Mely az egész tájat paplanként borítja.

A tájon havat hordva süvít a szél,
Szánon a sok gyerek cseppet se fél.
Trappolnak a lovak sikló sebességgel,
Versenyre kelnének a viharos széllel.

A lurkók élvezik, sikongnak vidáman,
Alig bírnak ülni a himbálózó szánban.
Jön az éles kanyar, majdnem kiborulnak,
A szán egyik szélén egymáshoz szorulnak.

Vidáman kacagva élvezik a telet,
Nem érzik a testüket átjáró hideget.
Ágakról a hó az arcukba csapódik,
Alattuk a szán lágyan ringatózik.

Szánkóznak boldogan, sodorják a havat,
Melyből oly rengeteg a ruhájukra tapadt.
Így lettek a végére piciny hóemberkék,
Szeretik a telet, mely nekik gyönyörű szép!