Fohász a sötétből

Istenem, csakis te tudod, miért vagyok.
Segíts, hogy megértsem a Te akaratod.
Segíts, hogy idebent érezzem a Napot,
Akkor is, ha kint már minden jéggé fagyott!

Segíts emlékeznem, egykor honnan jöttem,
S ha szürkén is terül a hideg ég fölöttem,
Csillagok ezrei vigyázzák a léptem,
S lelkük egy darabja itt szikrázik bennem!

Segíts felidéznem, merrefelé tartok,
Lélekevezőim hol érnek majd partot,
Segíts meghallanom a méltó belső hangot,
Mi elcsitít szelíden minden ősi harcot!

Segíts megőriznem magamban a hitet:
A világ léte felett isteni elv lebeg.
Emlékezzek akkor is, ha mindenki feled!
Szeressek majd akkor is, ha senki se szeret!

“Fohász a sötétből” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Köszönöm, kedves Ilona, akárcsak a Te versedben. Gratulálok a szép pályázati helyezésedhez, nagyszerű verset írtál!
    Szeretettel:
    Ibolya

Szólj hozzá!