Ezüstben a Hold feketén-fehéren,
Fentről ragyog ránk szürkés ezüstjében.
Megtelik és fogy, annak rendje szerint,
Bámulva néz ránk, mi folyik itt megint!
Földindulás van, vizek áradása,
Egy kontinens ég lángtengerré válva.
Apró hangyanép uralja a Földet,
Kincsét rabolva, mind feléli közben!
Rosszul jár a Föld, de rosszabbul Te fogsz,
Fajtád kipusztul, de a Föld az nem fog!
Magát kúrálja, sebeit gyógyítja,
Ember téged többé, vissza nem hívna!
Igen, így igaz!
Igen, így van sajnos!
Sajnos akkor tud igazán gyógyulni, ha már nincs rajta ember.
Szeretettel: Rita🌷