Tompulás

Tompulás

Nem látok jól mióta kimentél az ajtón.
A hangokat sem hallom a művekben.
A falatok ízét eltorzult arccal rágom.
A tüdőmbe érkező levegő lassú méreg.
Jövőm eddig Te voltál, kit átölelhettem.
Tompulásaimra csók az orvosság, tőled.

2020.11.11.

“Tompulás” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!