Jégcsókok

Halkan lopódzik az este – nem várjuk.
Lábujjhegyen oson az ablak alatt,
pedig már sunyin a fejünkre szakadt,
csak bamba feje hiszi, hogy nem látjuk.

Felszisszen a szél, és havat lapátol,
porcukor dombokat épít ma éjjel,
ezüst holdfény máz csorog szerteszéjjel,
csillagok könnye hull fénykoronából.

Már szitál az álom, az utcán kereng,
majd elnyújtózva ráfekszik a házra,
és földöntúli béke leng vigyázva,
lámpafény aranyában fürdik a csend.

Szundítanak már a fáradt paplanok,
az öreg kémények füstje messze száll,
hótakaró alatt felszusszan a táj,
jégcsókokat küldenek az angyalok.