Létezni akarunk…

Zokog a világ, riaszt a változás.
Megsokasodtak létünknek terhei.
Roskad a szekér, az ólomsúly nehéz.
Csikordulnak az élet kerekei.

Létezni, élni akarunk Mi, mint a:
Napnak sugaraiban táncoló szél.
Felhőkkel bújócskázó, nyári kékség.
Levelek zöldjében mosolygó remény.

Az ember az, ki legértékesebb a Földön!
Neki élnie kell mindaddig, míg élhető e Föld.
Szeretnie kell mindazt, ami még szerethető.

Most viselnie kell az elviselhetetlent!
Most kell megbecsülnie azt, ami becsülendő,
hisz a pillanat töredékén múlhat létezésünk.

“Létezni akarunk…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Klárika! Gondolatidágában is tetsző versednél
    szeretettel időztem.
    Mária

  2. Drága Klárika!

    Szonetted mondanivalója megható.
    Nehéz időket élünk, de akarjunk létezni, hittel és reménnyel sikerül.
    Sok szeretettel gratulálok.
    Magdi🌷💐

  3. Kedves Rita!
    Köszönöm, hogy olvastál!
    Szeretettel: Klári

Szólj hozzá!