Angyalszàrny.

Mûlôban a fàjdalom
még sincs vigasz vàllamon,
néhàny perc és pillanat
messze vitte sorsomat.

Folyton visszatér egy kép,
kislàny vagyok még és szép,
hajamban egy rôzsaszàl
kísér engem angyalszàrny.

Lépkedek de màs a lét,
furcsàn làtok mindenképp,
felhõ sarkàn libbenek
jàtszom mint egy kis gyerek.

Körbe vesz egy làtomàs,
puha, édes villanàs,
ismerõs mi àtölel,
hozzà jöttem mint egy jel.

Kìsérget egy darabon,
aztàn némàn ràmhajol,
betakargat leplével,
majd búcsút int a kezével.

Földi ôràk, nappalok
kìsérnek a hônapok,
angyalszàrny egy làtomàs
vigasztalò àldomàs.

“Angyalszàrny.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!