Tavaszt álmodó természet

Összes megtekintés: 40 

Amíg szunnyad a Nap, a természet
titkon már a tavaszról álmodik,
még hosszan nyújtózik és remélhet
majd holnapra a tél is távozik.

Míg nagyot ásít nálunk a természet,
és fehér lepelét lerúgva vár,
délen készül elhagyni a téli fészket
minden visszatérő gólyamadár.

Lágyan nyújtózik már a természet,
mint álmából ébredő kisgyerek,
aki átéli éjjel a meséket,
és nappal boldogan hempereg.

Felejti a zord napok emlékét
lassan a tavasz is, kelne már,
s útjára küldi téli vendégét
az égen felbukkanó napsugár.

Már ébredezik a természet,
a tavasz hírnöke is kandikál,
rendre felbolydult a csendélet,
téli vendége most már messzi jár.

2021. január 17.

“Tavaszt álmodó természet” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Szép megszemélyesítések teszik színessé versedet. Picit gyorsabban ébredezhetne már a tavasz. Gratulálok pályázati versedhez! Melinda

Szólj hozzá!