Fény és árnyék

Fény és árnyék

Ellentétek vonzásában
éljük kurtácska életünket,
mi jó, mi rossz ki mondja meg,
az ember csak sejtheti ezt.

Napfény után jön a ború,
boldogságot bánat követ,
de lehet, hogy jól is van ez,
nem lehet mindig ugyanegy.

A melegre rátör hideg,
óriási vihart szül ez,
aztán lassan csak megnyugszik,
hánykódni ugyanis minek…

Nincs értelme a küzdésnek,
úgyis csak a gazdag győzhet,
hol hatalom, ott az igaz,
te meg szegény szomorodj meg…

Árnyék és fény így küzdenek,
mióta a világ világ,
az élet napfényes oldala
arra esik, ki nem hibáz.

Aki lelkét már eladta,
hatalmasok prédája lett,
igazhitűt eltaposva,
csak megy előre, és törtet.

“Fény és árnyék” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!