Szeretem…

Összes megtekintés: 62 

Szeretem a zsenge tavasz
rügybontogató halk neszét,
ahogy a napsugár
szirmokat csalogat,
s kibontják illatukat
a kemény testű fák,
és szeretem a felhők
fehérre mosott csipkéinek
lágy csobbanását az ég
azúr hullámainak tetején,
s ahogy a rét fűzölden libbenő
szoknyáját ringatja a szél.

Szeretem a buja nyárban
a roppanó húsú cseresznyék
és könyékig csorduló
barackok édes zamatát,
s ahogy hűs árnyékot kínál
a csobogó lomb alatt
az öregen reccsenő kerti pad.
És szeretem az esti égbolt
szerte szórt csillagainak
hömpölygő ragyogását,
s a tücskök messze hangzó
muzsikáját, meg ahogy fészkén
megriadva kósza dalt
súg fülembe egy pacsirta.

Szeretem a mélabús ősz
csókos páráját az ablakon,
amikor a mézes sütőtök
gőzöl a piros kockás abroszon,
s az eső motoz a párkányon.
És szeretem az eltévedt nyarat
a tejködös októberben,
mikor sugara, mint fák kérgén
az aranyló mézga, kabátom
gombjait évődve babrálja,
magányos hintákat hajt
a langymeleg délután,
s a mindenszínű fák hajában
az élet zsezsegve hangicsál.

Szeretem a komor télben
a meghitt, hosszú csöndeket,
a puhán ropogó paplanokat,
meg a friss havat a talpam alatt.
És a fényeket, a fahéj illatú
bársony estéket, ahogyan
a templomi harang dallama
az égre ered, s megsimítja
a csillagokba költözött lelkeket.

És szeretem az olyan perceket,
ahol a szívverésem
hozzásimul a tiédhez.

“Szeretem…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. “És szeretem az olyan perceket,
    ahol a szívverésem
    hozzásimul a tiédhez.”

    Nagyon szép ez a vers. Micsoda kiváltság minden évszakban meglátni a szépet, sőt a gyönyörűt!

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!