Holdfény keringő

Összes megtekintés: 76 

Holdfény keringő

Szülőföldem a fénylő éden
időtlen időkbe hullt léte,
tiszta magányban fut az égen,
száműzött vadként kell majd élnem,
a napfény ősi ellensége.

Nem kísér el a sötét tájon,
egyedül kóborol a lelkem,
reményt keresve nem találom
a járt utat az ingoványon,
míg az éj színét megízleltem.

Magányos létem hajótörött
csillagok körébe forgatott,
álmok szárnyán hazaköltözött,
búsan lebeg ég és föld között,
s nem ígérhet boldog holnapot.

Búsan járok az éjszakában,
társak nélkül, mindig egyedül,
kísérőkre hiába vártam,
barátot végül nem találtam,
fény-könnyeket sírok legbelül.

“Holdfény keringő” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!