Hahó! Hó, – hol vagy?

Gyerekként vártam a telet, havat,
S ha láttam esését az iskolapadban,
Neki szurkoltam, s mondtam: Ess!
Ne hagyd abba, vár a hideg hólabda,
Nyakamban sál, kesztyű védi kezem,
A hidegre oda se figyelek, mert a
Nyakam hamar verejtékes lesz,
Hogy fájni fog a torkom, nem érdekel,
A levegőt majd lassabban veszem,
S társaimat orvul hóval hátba verem,
Nem hiszem, hogy orrol érte haverem,
Röhögünk a Körönd kerengőjében.
Iskolás lányokra vadászunk egyre,
Ijedős arcuktól öröm ül szemünkbe,
A bronz szobor se szól e játékba,
Fagyott tekintete régmúltját kutatja,
Amikor még autó helyett konflis járta
A hó fedte utcákat, fakockáit, sárosan,
Hahó! hó – hol vagy? Csípd meg orromat,
Hozd vissza elillant fiatalságomat,
Szobámat, a rongyosra szeretett mackómat.

2021.02.19.

Szólj hozzá!