Hópehely lennék és szállnék,
ha nap sütne, vízzé válnék,
apró levélen harmat,
zöldjén napsugár hallgat,
körötte mind csupa árnyék.
Nap szirma lennék a réten,
szivárvány ott fenn az égen,
csengő hang a patakban,
csillognék, hogyha fagy van
hókristályon és a jégen.
Dallam a rózsafa ágon,
illat a gyönge virágon,
lennék én szelíd hajnal,
tó vize hatalmas parttal,
szitakötő, csoda álom.
Eltűnne lét és a nemlét,
eredben véred én lennék,
ha az est ránk borulna,
testem hozzád simulna,
meghalnánk, újjászületnénk.
Kedves Gábor! Köszönöm az olvasást és a véleményt! 😊
Üdvözlet: Anett
Kedves Rita! Köszönöm szépen a megtisztelő véleményt és az olvasást! 🥰
Szeretettel üdvözöllek: Anett
Kedves Gugi!
Köszönöm a kedves szavakat! 🥰
Örülök, hogy tetszik! 😊
Üdvözöllek: Anett
Kedves, drága Anett! Gyönyörű versed, metaforákkal teli,gazdag lelkivilágról tanúskodik! Mindig csodálatba ejt, ha egy nő ilyen lírikus!
Gratulálok:Gugi
Eltűnne a lét és nemlét, eredben én véred lennék, – szerintem így dinamikusabb és jobban hangzana. 🤔 tó vize hatalmas parttal, -viszont, egyel több szótagszám lett, mint a többi hasonló sor. Bocsi, hogy belebőgtem! 🐮
Hangulatos, szép vers, telve vággyal, érzelemmel, szerelemmel.
Szeretettel: Rita🌹