Összes megtekintés: 74
Hópehely lennék és szállnék,
ha nap sütne, vízzé válnék,
apró levélen harmat,
zöldjén napsugár hallgat,
körötte mind csupa árnyék.
Nap szirma lennék a réten,
szivárvány ott fenn az égen,
csengő hang a patakban,
csillognék, hogyha fagy van
hókristályon és a jégen.
Dallam a rózsafa ágon,
illat a gyönge virágon,
lennék én szelíd hajnal,
tó vize hatalmas parttal,
szitakötő, csoda álom.
Eltűnne lét és a nemlét,
eredben véred én lennék,
ha az est ránk borulna,
testem hozzád simulna,
meghalnánk, újjászületnénk.
Kedves, drága Anett! Gyönyörű versed, metaforákkal teli,gazdag lelkivilágról tanúskodik! Mindig csodálatba ejt, ha egy nő ilyen lírikus!
Gratulálok:Gugi
Eltűnne a lét és nemlét, eredben én véred lennék, – szerintem így dinamikusabb és jobban hangzana. 🤔 tó vize hatalmas parttal, -viszont, egyel több szótagszám lett, mint a többi hasonló sor. Bocsi, hogy belebőgtem! 🐮
Hangulatos, szép vers, telve vággyal, érzelemmel, szerelemmel.
Szeretettel: Rita🌹