A mi gyermekünk

(Március 15. emlékére.)

Egyszer Pesten, valakinek,
egy esős tavaszi napon,
eszébe jutott: – Tenni kell!
– ‘s álmodni mert, egy hajnalon.

Ki gondolná, hogy a vaksors
egy gyermeket szül pont nekünk,
kit, „Szabadság”-nak neveznek,
és fegyverrel kell védenünk.

A nép ölelte keblére,
de öröm helyett, bút hozott.
Szülés után sorban álltak,
kapunk előtt a gyilkosok.

Ütötték, ahol csak érték,
alighogy felcseperedett,
magyar vértől bíborvörös,
szennyfoltos, idegen kezek.

Hősiesen védelmezték,
kis, vérben úszó gyermekünk,
míg kardot fogni sem maradt
már, elégséges emberünk.

Midőn kilehelte lelkét,
a teremtőnek adva át,
sírva, gyászba öltözött mind,
ki szerette őt, mint fiát.

Bár eltapostak, emléked,
már nem halványul el soha!
Ha feltámadsz, visszavárunk!
Még áll a magyar Golgota!

“A mi gyermekünk” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Költő nem leszek, csak unatkozom. Betont meg nem önthetünk, mert az fizikailag kizárt. 🤪 Akkor a főbelövést választom inkább. 👍

  2. Ez a betonba öntés nekem nagyon imponál, de csak, ha az én udvaromon történik, éppen betonoztatnék, de akkora összeget mondtak, hogy akkor inkább öntsünk itt betont veled. 😀
    …nagy költő lesz belőled. Íme a mondat vége, de aztán rájöttem, hogy ez máris jelen idő, hiszen a nevedben már meg vagy nőlve’. No, ne találgassál! Tetszik a versed nagyon te Nagy tehen. 🐮

  3. Barkochbázzunk! Kitalálom, mire gondoltál! 🤔
    1.felakasztanak, 2.meglincselnek
    3.agyonlőnek
    4.életfogytot kapok
    5.betonba öntenek
    6. mindet egyszerre
    🤪

  4. Köszi szépen, Kitti honleány, Petőfi naplója adta az ötletet! ✍🏻😍🌹

  5. Minden elismerésem a versedért tehenke! Kalaplengetős, ölelős gratuláció!!

  6. Örülök, hogy tetszett, majd nézz vissza, mert ez a végleges verzió! ✍🏻

  7. “Bár eltapostak, emléked,
    el nem halványodik soha!
    Ha feltámadsz, visszavárunk,
    még áll a magyar Golgota!”

    Nagyon szép hazafias versed tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!