Vírus-szonett

Összes megtekintés: 96 

Kalitkába zártad a Föld lakóit,
Kik magukat Istennek képzelték.
Elraboltad emberek mosolyait,
Kik szeretetük elvesztegették.

Rádöbbentettél, csak porszemek vagyunk,
Most belül sajog a szívünk, lelkünk,
De vigyáz ránk kedves őrző angyalunk.
Bizakodunk: e harcban mi győzünk.

Maszk alatt elhervad vad virágod,
Csókokat nem lehelünk most ajkakra,
Nem kebelezheted be a világot.

Kijutunk még az üde tisztásra,
Ölelhetjük majd hű szeretteinket,
Letörölhetjük fájó könnyeinket.

“Vírus-szonett” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Marika! Reménykedő, bizakodó szép versednél
    szeretetem jelét hagyom. Azokat sajnálom, kik már
    áldozatul estek.

    Kellemes, békés Húsvéti Ünnepeket kívánok.

    Mária

Szólj hozzá!