Álmok szárnyán

Összes megtekintés: 128 

H.Gábor Erzsébet
Álmok szárnyán

Alszik a város, mélyek az álmok,
szárnyakat bontva felfele szállok,
ében az éjjel, messze a hajnal,
csillagesőt szór fentről egy angyal.

Többen is jönnek, megsimogatnak,
sajgó sebemre enyhülést adnak.
Lelkembe látnak – oly nagy a terhem!
könnyű lepelbe burkolják testem.

Elvisznek messze, s fények ölében,
súlytalan ring az emberi létem,
térdemre rogyva nézem az Istent,
két szeme tükrén látom a Mindent.

Érzem az áldást, s új hitbe bújva,
szűzi reménnyel, szárnyalok újra,
könnyű a lelkem – nagy volt az ára!
nyílik az ajkam hálaimára.

Foszlik az éjjel, bomlik a hajnal,
telve a szívem angyali dallal,
langy sugarával ébreszt a reggel –
merjen a jóban hinni az ember!

Harmatcsepp gyöngye fénylik a fákon,
béke van bennem, bársonya átfon,
játszik a szellő, tollpihe szálldos,
álmos szemekkel ébred a város.

“Álmok szárnyán” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Erzsébet! Szép versed sokatmondó,bölcs gondolatokat hordoz. Egyetértek: Merjen a jóban hinni az ember! Remek!
    Szeretettel:Gugi

Szólj hozzá!