Vándor

Összes megtekintés: 36 

Vándor, ki erre jársz,
tedd le hát a terhed,
pihenj meg nálam,
azt nem kell cipelned.

Mesélj már magadról,
hol s merre jártál?
Őrizted-e hited,
ha ezerszer csalódtál?

Talált-e a szerelem
benned méltó társat?
Öleltél-e asszonyt,
ha már megcsodáltad?

Voltak-e barátok,
kik téged támogattak?
Tudom, sokat adtál,
néked, mondd csak, adtak?

Fájdalmad az úton
enyhítette bárki?
Kaptál meleg ételt,
ha nem figyelt rád senki?

Jutott-e pár jó szó,
mikor beteg volt a lelked?
Érezted-e valaha,
hogy most kell szeretned.

Cipőd az út alatt
hányszor esett széjjel?
Hányszor fájt a nap,
és hányszor fájt az éjjel?

Magányos éveid
erősebbé tettek?
Kísértett az ördög,
hogy eladjad a lelked?

Hívtak-e angyalok
nehéz éjszakákon,
szállást kínálva
ott, a másvilágon?

Bár tudom, nehéz volt,
és sokszor csalódtál,
de embernek maradni,
mondd csak, ugye, tudtál?

Tudom, maradt még
sok-sok buta kérdés.
Kérlek, ne rój meg,
csak érezzed a féltést.

És amikor reggel
nézek majd tükörbe,
e sok kérdés neked szól,
ki ott állsz velem szemben.

“Vándor” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “Bár tudom, nehéz volt,
    és sokszor csalódtál,
    de embernek maradni,
    mondd csak, ugye, tudtál?”

    Tetszéssel olvastam és jó az utolsó versszak is. Igen, magunknak is őszintén fel kell tennünk a kérdéseket.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!