Lepkeszárnyú hajnal énekel
színes dalokat, ébred a fény,
hangjegyek billegnek az ágon;
szinkópa ritmusra a fákon
zörren az ág, hogy játszik a szél.
Lila harangok bólogatnak:
csillagvirágok ébrednek fel.
Napszirmok hullanak a tájra,
rózsaszín, vérvörös és mályva,
csókjaik nyomán ezernyi jel.
Tavaszillat lebben – selyemsál
csupasz vállamon a nap fénye.
Lágyan szerelmes szellő kereng,
és fülembe döngicsél a rend
megint: az új élet reménye.
A pillanat mellém szelidül,
és velem marad, nem látja más
a fák imára nyúlt karjait,
ahogy szép napokról álmodik
a bimbóba zárt feltámadás.
Kedves Rita! Nagyon köszönöm az olvasást! 🌷😊
Kedves Ilona! Köszönöm szépen! 😊🌷
Ez remek…gratulálok, finom hangulatokkal ábrázoltad a tavaszt, sok sikert
Szeretettel Ilona
Nagyon szépek, kellemesek és szerethetők a gondolataid, melyeket verssorokba rendeztél.
Szeretettel: Rita🌹