ÉLNI SEM MER

Összes megtekintés: 68 

ÉLNI SEM MER

Feltámadásra vár most az ember,
Maszk mögé bújva, élni sem mer.
Ünnepre készülnek az ostoba hangok,
Elcsigázott nővérek, zúgnak a harangok.
Temetné a művét, ha tehetné a katona,
Ördögi vigyorban tör fel a hahota.
Sírnak az angyalok, ma jókedvű a Sátán,
Félelmet generál a sarjadó ármány.
Hogy ki éljen-haljon, döntsön az orvos,
Lelkében sebekkel, érzi, ez kóros.
Betegségbe oltott métely a közöny,
Megszakadt ínnal harcol az öröm.
De hiába minden, ha letépett köröm
Vagy a testről, ami a földön hever.
Lelkeket pusztít a vírus – ma fegyver
Árad a szóval, úgy mint a tenger…
Zsigerbe tép a moraj, mindenkit felver.
Feltámadásra vár most az ember,
Maszk mögé bújik, élni már nem mer.

“ÉLNI SEM MER” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!