A világ

Szellő simogatja, napfény csókolgatja,
friss harmat itatgatja, kék ég csodálja,
hogy beköszöntött tavasz, éled természet.
Duzzadnak rügyek, kipattan levél, virág,
újjá született dicső, teremtett világ.

Idillt megtöri mentők süvítő hangja,
valaki életéért küzd, megtarthassa,
sötét bánat suhan át bokrokon, fákon,
nem látszik a tájon, a gond belülről rág,
Istenem oly félelmetes lett a világ.

“A világ” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Most kapjuk mi emberek a leckét abból, hogy a természet erősebb, mint mi vagyunk. Szomorú ez nagyon. Szeretettel olvastam aktuális versedet: Éva🦋🦋🐇🐇

Szólj hozzá!