Elevenen

Elevenen neszeznek a Mindenség
apró hangjai – mint éltető szentség,
pattannak, repednek, nyílnak, hasadnak –
megújuló, közhelytelen tavasznak.

Nem bántanak már a böjti szelek,
aranyló porszemek örvénylenek.
Valódi mosolyok, nem fényezettek,
villanón vakítanak fényeffektek.

Zuhatag suhanc és záporhajú lány
Rockot játszik egy rügyező orgonán.
Szellő hintaján lüktető faágak
Ritmust vernek a haldokló halálnak.

“Elevenen” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Köszönöm szépen tetszésed! Olyan vagy, mint az oldal “jó szelleme”…mindig van egy pár kedves szavad, észrevételed.❤️❤️❤️

  2. “Szellő hintaján lüktető faágak
    Ritmust vernek a haldokló halálnak.”

    Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!