Beföttesüveg -börtön

Összes megtekintés: 142 

Tegnap egy pokrócon feküdtem
az erdőben,
néztelek meredten,
amint a patakból kinyúlva
letépsz egy ágat
s elmajszolsz egy
vadgesztenyét.

Te nem vettél észre
az avarban;
testedről ezüstcseppek hulltak alá,
míg mosolyodtól
lábaid elé heveredett
egy pislákoló
szentjánosbogár had

Tudtad, hogy azok a rovarok
csúnyák?
Senkit sem érdekelnének,
ha nem fénylenének;
bár így is csak elkapják,
bebörtönzik őket egy
befőttesüvegbe.

Befőttesüveg-börtön:
tetszett volna neked ez a szó,
ha hallottál volna,
csakhogy hiába nyúltam
feléd
valami hidegbe
ütköztem.

Ott feküdtem a földön;
te pedig megszelidítetted a
vadgesztenyét,
össze gyűjtötted az
ezüstcseppeket,
majd felragasztottad őket az
égre.

Meztelen tested befedték
a szentjánosbogarak,
és én pislogás nélkül
csodáltalak –
tudtad, hogy valójában
nem is léteztél,
ott, akkor?

Mással voltam tegnap
az avarban,
mert azt mondtad, hogy a csillagok
kialudtak –
van valami a szívem helyén,
azt hiszem egy fénytelen
bogár.

Ott csókoltál meg
először,
ő pedig itt ért hozzám
utoljára;
rád gondoltam tegnap
a pokrócon
feküdve.

Arra, ahogy leemelted a
fényeket az égről
és sötéten betetted őket
a mellkasomba/szívembe;
vissza vadult az a gesztenye,
én pedig beleharaptam
és elmerültem a
patakban.

Inkább zártalak volna egy befőttesüvegbe.
Akkor még ma is itt lennénk.

“Beföttesüveg -börtön” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!