Ki kopogtat lelkemben folyton?
Szívemen, mondd, ki dobol?
Meddig kell várnom rá, még kedves,
hogy találkozzunk valahol?
Mit, összeköt egyszer az Isten,
ember, ne válassza szét!
Ám, mégis megpróbálják folyton,
szétverni jövőnk kezdetét.
De, áttörvén tengernyi kínon,
boldogság várhat e ránk?
Majd, harcolsz e te is, úgy, mint én,
ha ránk omlik ez a világ?
Akarod e, mit én szeretnék?
Sorsom legyen a tied!
Vagy arra vágysz, hogy Isten tegye
kényelmesebbé életed?
Ha, nem vállalod, mit vár az Ég,
soha nem ítéllek el,
de, nem biztos, hogy megkaphatod,
mi, néked éppen megfelel!
Köszönöm, hogy olvastátok, örültem, hogy tetszett! 🌹
Kedves Gábor! Szeretettel gratulálok
szépen fogalmazott, remek gondolatiságú
versedhez. A második vsz-át külön is
dícsérem.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok.
Mária
„Akarod e, mit én szeretnék?
Sorsom legyen a tied!”
Szép gondolat.
Szeretettel: Rita💐