EGO

Kivált belőlem megint egy darab,
Időnként rúgkapál, karmol és harap.
Én itt vagyok Neked, megvédelek! – mondja,
Függöny leereszt, bumm, robban a bomba.

Falakat húz, kételkedik, vetít, mindent tudni akar,
Mindent eldönteni, előre elrendelni, engem bezavar.
Kiradírozza a feltétel nélküli szeretetet,
Összehúzza bennem a vérereket,
Szőnyeg alá söpri a tényeket,
Kivetíti rám a rémeket,
Majd kisvártatva kiküldi a kémeket.

Indul a spy, lesi a vélhető érdeket,
Árnyékot vet rám, méreget, elsötétiti a fényeket,
Belerondít mindenbe, ami szép lehet.
Én itt vagyok Neked, megvédelek! – mondja,
Önző létével az életem elrontja.

Hadd zárjalak vissza! – elönt a rémület,
Bugyog a nyálam, itt az acsargó szédület.
Kitépte kezemből a lakatja kulcsait,
Körbenéz vidáman: hú, de furcsa itt.
Pedig ismerlek ám, láttam az árnyaid közelről!
Fölém magasodik: Ő is csak egy a tömegből,
Ne sirasd!
Jön majd egy másik, Tőle is óvni foglak, meglátod,
Hisz én vagyok az egód, a legjobb barátod.

“EGO” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!