Míg szeretlek…

Csak állok a zsengén
zsizsegő tavaszban,
térdig ér a napfény,
az ébredés cirógat,
nyakam hajlatába
csókot lehel a hajnal.

Szememet lehunyom
– megint rád gondolok -,
hagyom, hogy hajamba
puha kócokat súgjon
a szél testetlen ajka
és az emlékeimet
rólad összeborzolja.

Ruhám ráncaiba
virágok illatát szórják
az égig érő fák,
a lengedező hintán
a tegnap kacarász
és tenyerembe hullajt
egy ismerős trillát az ág.

Látom, hogy szárnyra kelnek
a gondolatok terólad,
s messze szállnak,
hol ágról-ágra,
hol fel az égig,
túl a Földön is,
egészen a galaxis
rejtett kis zugáig,
elreppennek… el, tova.

De mindig visszatérnek,
le a földre, le a fákig,
ide le, tehozzád-ig,
mert sem az erő,
sem a szél nem,
csak a szív lüktetése,
ami egyre hajtja őket
és a szárnyak,
míg szeretlek
mindig rád találnak.

“Míg szeretlek…” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Szeretettel köszönöm szívmelengető szavaidat drága Anett! Én is gratulálok Neked csodás versedhez és a helyezéshez is! ❤️

  2. Szívből gratulálok az első helyezéshez! Szeretettel: Éva

  3. Gyönyörű szép szerelmes versed méltán nyerte el a helyezést. Gratulálok Éva!

  4. Szeretettel gratulálok a vershez és a díjazáshoz is, drága Éva! Csodaszép! ❤️

  5. Kedves Éva!

    Most már látom, hogy ez a versed lett a nyertes. Természetesen méltán. Gratulálok hozzá.

    Szeretettel: Rita🌹

  6. Nagyon jó a vers tartalma, stílusa és szerkesztése is .. sok sikert…
    Szeretettel Ilona

  7. Szép szerelmes vers, nagyon tetszett! Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!