Időtlen idő

Megosztás
 | Nyomtatás | 8 hozzászólás | 959 megtekintés | Kategória: (Archív) pályázati versek| Szerző:

Rohan az időd, te pedig futsz utána.
Nap-nap után kapkodod a fejed, pörgeted a mókuskereked.
Hajszolod a semmit, amiről azt gondolod ad majd valamit.
Néha, mintha elvesznél az élet sűrűjében.
Sokszor nem tudod hová tart, merre vezet utad.
A fogaskerekek hol erőltetve, hol vidáman egymásba kapaszkodva haladnak előre.
De időnként nem árt lassítani, megállni, a fáradt olajat leengedni.
Észrevenni a minket körülölelő csodát és nem elrobogni mellette.
Mint egy gyorsvonat.
Állj meg picit, lassíts, fékezz! Nézz körül!
Halld meg a természet hangját, lásd meg a virágpompába öltözött fák báját!
Érezd lélekemelő hatását!
Ez a te vonatod, melynek vezetője TE vagy!
Hidd el, tudja hova tart, még ha olykor mellékvágányra is tér át.
A végállomás mindenkinek ugyanaz. Csak az odavezető út, MÁS.

“Időtlen idő” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  2. Kedves Noémi! Igen, a végállomás mindig ugyanaz, csak a köztes
    idő, hogy úgy mondjam minősége más-más. Ki hogyan éli, tudja
    megélni. Remek gondolatiságu versednél szeretettel időztem.
    M.

  3. Kedves Kitti!

    Köszönöm hogy itt jártál és elolvastad a versemet. 🙂
    Sokszor hajlamosak vagyunk elveszni a hétköznapokban.
    Pedig időnként tényleg nem árt lassítani.

    Szeretettel: Noémi🌹

  4. Na igen. Az utat kéne megtanulni élvezni. Amíg csak úton vagyunk. A száguldás nem vezet jóra, mert semmit nem lehet észlelni mellette. 🌺

  6. Nagyon okos gondolatokat hoztál olvasásra,önkéntelenül is Hofi dala jutott eszembe ( Lazítani,próbálj meg lazítani…),tetszett,ölel János

  8. „De időnként nem árt lassítani, megállni, a fáradt olajat leengedni.
    Észrevenni a minket körülölelő csodát és nem elrobogni mellette.”

    Bölcs és megszívlelendő gondolatok.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!