Valaki

Talán nem is létezett, talán nem is látta senki,
Ha eltűnt volna, talán nem is vette volna észre senki.
Nem tudom, mi volt a neve, ki tudja, hogyan nézett ki,
Nem emlékszem a hangjára, vagy arra, nő volt-e, vagy férfi.

Itt lakott a közelben, talán nem is lakott itt soha,
Hisz senkit sem érdekelt a szomorú, magányos sorsa.
Talán meghalt, és éppen az eső sírját mossa,
Nem volt, ki miatta a könnyeit hullatja.

Nem bántott ő senkit, talán mindenkit bántott,
Mert szótlanul tűrte e rothadó világot.
Nem látták, ha sírt, talán nem is sírt soha,
Nem gondolt rá senki, nem maradt semmi nyoma.

Talán létezett, bárcsak látta volna valaki,
Ha eltűnt volna, bárcsak aggódott volna érte valaki.
Tudni akarom a nevét, s azt, hogyan nézett ki,
Emlékezni akarok a hangjára, vagy arra, nő volt-e vagy férfi.

Itt lakott a közelben, máshol nem is lakott soha,
Bárcsak érdekelt volna valakit a szomorú, magányos sorsa.
Már meghalt, és éppen az eső sírját mossa,
Túl késő már, a magányt örökké a szívében hordja.

“Valaki” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!