Gondolatmixtúra

Erdőnek csendje,
Fáknak zúgó moraja.
Levélzizegés.
~
Hold álmokat hint
Nyár-éji… ölelésben.
Égbolt, csend-tető.
~
Szivárványból font
Pártát tettél fejemre.
Földi mennyország.
~
Fájdalom gyötör,
Csatát vív szív s értelem.
Vesztes mindkettő…
~
Nem bírom tovább!
Feladom! Nincs miért már…
Megfáradt remény.
~
Könnyeim nyelem,
Fordulnék széllel szembe…
Van-e értelme?
~
Van néhány dolog,
Melyből sosem gyógyulsz ki.
Csak úgy… – túléled.
~
Jöjj, ülj csak mellém,
Igyál velem, bár néhány
Korty messzeséget…
~
Mindig többet ad
Az, aki akar, mint az,
Aki teheti.
~
Fény derül minden
Igazságra; Időben?
Sajnos, sohasem!

Szabadka, 2020. október 12.

“Gondolatmixtúra” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa!
    Örömmel láttalak versemnél!
    Szívből köszönöm, hogy olvastad és a véleményed, jól estek a kedves szavak!
    Szeretettel köszönöm a gratulációdat!
    Margit

  2. Kedves Margit!

    Szívszorítóan mély gondolatok, még a haiku tömörségét is szétfeszíti. Gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. Kedves Rita!
    Szívből köszönöm, hogy tetszéssel olvastad gondolatmixtúrám! Örülök, hogy tetszeni valót is találtál és kiemelted!
    Szeretettel köszönöm a ,,bölcs” minősítést!
    Margit ❤🌸

Szólj hozzá!