Szerelmes az alkony, fűzfa karján csókja,
égbolt homlokán egy vörös futórózsa
szalad messze, fáradt, szürke felhőt kerget,
ezerszínű vágyak vándorútra kelnek.
Ráfekszik a nap a széles horizontra,
utolsó sugarak bíbor fényét ontva
csorog szét az égen a szivárvány festék,
eláztatja fent a lomha felhők testét.
Rózsaszirom ajkán csillagfényes csókok,
arany levelére hullanak a bókok,
hold fénye ölelget illatozó rétet,
kora este árnya lombok alatt lépked.
Selyemfátyol hullik, sóhaj éled benne,
alkony és az éjjel összesimult teste
elmerül a kéjben…Szégyenlős a hajnal,
óvatosan ébreszt, szelid madárdallal.
Drága Éva! Nagyon szépen köszönöm! Most olvastam csak a bejegyzésed! 🤗🌷😘❤️
Szívből gratulálok drága Anett! Csodálatos vers! 🌹
Kedves Kitti! Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! 🌷❤️
Kedves Anett! Gyönyörű képek vannak versedben, téma is remek, megérdemelten nyertél, gratulálok!
Nagyon köszönöm a zsűrinek nyereményt! 🥰🌷
Kedves Anett!
Gratulálok a nyereményhez.
Szeretettel: Rita🌹
Kedves Ilona, kedves Rita!
Köszönöm az olvasást, a kedves szavakat! 😊🌷
Elvarázsoltál… meseszép… sok sikert …
Szeretettel Ilona
Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌹