Szerelmes éjjel

Szerelmes az alkony, fűzfa karján csókja,
égbolt homlokán egy vörös futórózsa
szalad messze, fáradt, szürke felhőt kerget,
ezerszínű vágyak vándorútra kelnek.

Ráfekszik a nap a széles horizontra,
utolsó sugarak bíbor fényét ontva
csorog szét az égen a szivárvány festék,
eláztatja fent a lomha felhők testét.

Rózsaszirom ajkán csillagfényes csókok,
arany levelére hullanak a bókok,
hold fénye ölelget illatozó rétet,
kora este árnya lombok alatt lépked.

Selyemfátyol hullik, sóhaj éled benne,
alkony és az éjjel összesimult teste
elmerül a kéjben…Szégyenlős a hajnal,
óvatosan ébreszt, szelid madárdallal.

“Szerelmes éjjel” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Drága Éva! Nagyon szépen köszönöm! Most olvastam csak a bejegyzésed! 🤗🌷😘❤️

  2. Kedves Kitti! Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik! 🌷❤️

  3. Kedves Anett! Gyönyörű képek vannak versedben, téma is remek, megérdemelten nyertél, gratulálok!

  4. Kedves Ilona, kedves Rita!
    Köszönöm az olvasást, a kedves szavakat! 😊🌷

Szólj hozzá!