Aranymadár

Aranymadár

Álmomban repdeső aranymadár voltam,
nyitott kalitkában egyre csak daloltam.
Bezárult az ajtó, tudtam, nincs bocsánat,
kínban telt az idő, mégse kiabáltam.

Téptem a tollamat foggal és körömmel,
üvegketrecemet vertem két ököllel.
Feltárult az ajtó s én nem tudtam járni,
szárny nélkül a madár már nem képes szállni.

Kapaszkodtam volna selyemlajtorjámba,
nem ért le a földig, nem vitt fel az égbe.
Gyönge sugárlétem harmatos virága

szédülten kavargott, vihar vadul tépte.
Harsogó zöld ágát bőszen leigázta,
porladt szirmát szórta a panaszos szélbe.

“Aranymadár” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!